Üdvözli Önt Nógrádsipek Község Önkormányzata!
Rendezvénynaptár, Nógrádsipek, 2020
2020. évi nógrádsipeki rendezvénynaptár
Módosítás: (2020. február 14. péntek, 21:02)
Hirdetmény - vadászati jog többlethasználati díjának kifizetése
Módosítás: (2020. február 14. péntek, 21:55)
Intézze önkormányzati ügyeit elektronikusan!
Intézze önkormányzati ügyeit elektronikusan!
Kényelmes és gyors megoldás nyújt a bárhonnan elérhető Önkormányzati Hivatali Portál
Házasságkötés, gyermekszületés, építkezés, autóvásárlás, vállalkozásindítás, mind-mind fontos és örömteli, ugyanakkor kétségtelenül hivatalos ügyintézéssel is járó események. Januártól már minden magyarországi településen, így nálunk is elérhető az Önkormányzati Hivatali Portál szolgáltatás, amelyen keresztül online, akár a saját nappalinkból is kényelmesen és gyorsan intézhetők az önkormányzati hivatali ügyek a hét minden napján. Így életünk kisebb-nagyobb eseményei és azok adminisztrációs feladatai is sokkal könnyebbé válnak.
Módosítás: (2019. november 14. csütörtök, 16:49)
Népművészeti nap palócföldön2019. szeptember 21. Nógrádsipek
Módosítás: (2019. november 18. hétfő, 09:18)
XXVI. Falunap és Vadrózsafesztivál Nógrádsipek / 2019.06.09 - 2019.06.10
Módosítás: (2019. augusztus 15. csütörtök, 15:47)
Nógrádsipek történeteA honfoglalás korában kialakult helyzetről nincsenek pontos adatok. Szécsény és vidéke későbbi birtokosai a Kacsics nemzetség, akik a 13. századtól a sűrűn települt vidéken várbirtokrendszert alakítottak ki; birtokaik olyannyira egybefüggőek voltak, hogy valószínűleg a honfoglaláskor vagy röviddel utána, egyszerre kerültek a család tulajdonába. Birtokuknak ez a része az Ipoly két partján, Szécsény és Losonc környékén terült el. A falutól délkeletre mintegy négy kilométerre, a Pusztavár-hegy 457 méter magas csúcsán a 13. század vége felé a Kacsics nemzetségbe tartozó Péter fia Mihály épített kővárat. A Kacsics nemzetség szécsényi ága később Szécsényi néven volt ismert, ez a család férfiágon Szécsényi Lászlóval halt ki; a család 1459-ig birtokolta a területet. Sipek első okleveles említése 1265-ből való Chipeg alakban, egy adománylevélen: „…cum terra Stephani Comitis filii Martini Comitis, Chipeg uocata…” („Márton comes fia István comes földjéhez, melyet Sipeknek neveznek”). István a közeli Kisvarsány (Kyswassian, ma Varsány) ura is volt. A következő okleveles említések már az Anjou-korból származnak. Mivel a Sipeket birtokló család Károly Róberttel szemben Csák Mátét támogatta, az oligarcha hatalmának megtörése (1321) után a király száműzte őket, birtokaikat elkobozta és hűséges hívének, a Kacsics nemzetség másik ágába tartozó Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adományozta. Az adománylevélben gyakran előfordulnak a terra Sypek és fluvium Sypek („Sipek földje”, „Sipek folyóvize”, azaz a Sipek patak) szavak. Magának Sipeknek a birtokosát nem említik, csak azt, hogy a határ érinti „Stephani dicti Vrdug” (Ördögnek nevezett István) földjét, aki feltehetőleg az Árpád-kori oklevélben említett Istvánnal vagy fiával azonos. A latin nyelvű oklevelekben gyakran fordulnak elő magyar szavak (tulfa – tölgyfa, Fuzesberuk – Füzesberek, gymelchus – gyömölcsös), bizonyítva, hogy a lakosok magyarul beszéltek. Sipek kétségtelenül lakott hely volt, mert a környező falvak is azok voltak. Amikor 1327-ben a birtokba iktatás megtörtént, az akkor Sztrahorának (az oklevelekben Ztrahura, magyarul Öreg erdő) nevezett várat már elhagyatottként említette az oklevél. Tehát a kővárat ötven évig sem használták tulajdonosai, ennek valószínű oka az lehet, hogy a családnak szintén birtokába tartozó és előnyösebb helyen épült hollókői vár légvonalban csak két és fél kilométerre van e vártól. Az uradalom központja Szécsény mezőváros volt, védelméről a hollókői vár gondoskodott. 1440 és 1460 közt a huszita harcokat megsínylette a környék. 1454-ben Szécsényi László főispán, az uradalom birtokosa elzálogosította Hollókő várát négy faluval és Szécsény városát 17 Nógrád vármegyei és 8 Heves vármegyei faluval a vejének, Lossonczy Albertnek. Szécsényi fia, János ebben az évben halt meg, hatalmas birtokait így két leánya, Hedvig és Anna, akiket Hunyadi János fiúsított, és férjeik, Lossonczy Albert és Országh János (az akkori nádor fia) örökölték. Szécsényinek nemcsak Nógrád és Heves vármegyékben voltak birtokai, hanem Gömörben és Erdélyben is. Az örökösök nem felezték meg a területet, hanem úgy döntöttek, minden várral, mezővárossal és községgel fele-fele arányban rendelkeznek. Ennek az érdekes osztozási módnak köszönetően az uradalomra jellemző lett a kettős birtoklás. 1510-ben Hollókőn kívül még két vára volt az uradalomnak, az eddigre megerősített Szécsény, valamint Somoskővár. Sipek ekkor Váralja, Rimóc, Bátka, Zsúny és Pusztaalmás falvakkal együtt a hollókőihez tartozott. Nógrád vármegye 1542-től kezdődően fokozatosan török hódoltság alá került. A birtok urai ekkor Lossonczy István és Országh Kristóf voltak, de Lossonczy felét elfoglalta Ráskai István főispán, a füleki vár ura. Nem lehet kideríteni, hogy zálogba vette vagy egyszerűen csak elfoglalta. Az 1542-es adójegyzékben Sypegh faluban Ráskainak 3, az Országh családnak 2 portája volt, 1545-ben a királyi adószedők ismét 5 portát írnak össze. A törökök először 1546-ban írták össze a lakosokat, 6 családot, köztük a későbbi birtokosok, a Balás család első tagját, Balás Mátét. A falu a budai szandzsák váci nahijéhez tartozott, Hasszán bin Bali tímárbirtoka volt és 800 akcse adót fizetett. (A tímár olyan hűbérbirtok volt, melyet 6000 akcse jövedelem alatt a beglerbég adományozhatott, ennél jövedelmezőbbet csak a szultán adhatott.) Az 1548-as magyar összeírásban már csak 4 portát említenek, viszont mind Lossonczy István tulajdonában volt. Az összeírásból azt is megtudhatjuk, hogy 2 bíró volt a faluban, 6 elhagyott ház állt, és a települést felégették a törökök és a portyázó magyar katonák. 1559-re az eredeti lakók közül csak Balás Máté és fiai maradtak meg a faluban, mindenki más meghalt vagy elmenekült, de 28 új lakó is érkezett családostul (az összeírás csak a felnőtt férfiakat számlálta). 1559-ben már 3511 akcse adót fizettek. Lossonczy István 1552-ben Temesváron hősi halált halt, Sipek Lossonczy felének új birtokosa a leánya, Anna (Balassi Bálint „Júliája”) lett. Az Országh család férfiágon Kristóffal halt ki 1567-ben, leányai révén Homonnay István, Nyáry Pál és enyingi Török Pál örökölték. Így 1570-re Sipek birtokosai a Forgách és a Nyáry család lettek. A falut sokáig sújtotta a kettős adóztatás. 1563. augusztus 19-éről fennmaradt, hogy váltság címén jelentős összeget fizetett a falu Ibrahim bin Hasszánnak, Esztergom mizlivájának. 1564 augusztusában 22 238 akcse adót fizettek. A királyi kamarai adókivetésnek megfelelően 3 népes és 1 szegény ház után fizettek adót. 1570-ben újra magyar adószedők jártak a faluban, ekkor Balás Máté, a falu bírája esküje szerint 3 házhely volt a faluban. Balás Máté és Doman Péter leszármazottai ma is élnek a faluban. A 16. század utolsó évtizedeiben a lakosság száma egyre csökkent a török hódoltság és a harcok miatt. 1593-94 folyamán a megye jelentős része felszabadult a török alól. 1596-ban az adóösszeírás alapján két egészházhelyes gazda és egy zsellér élt Sipeken. A reformáció nem érintette a falut, lakói katolikusok maradtak gróf Forgách Zsigmondhoz hasonlóan. A századforduló körül rendeződött a település helyzete, 1606-ban a település 3 egész- és 3 félházhelyes gazdája évi 3 forint adót fizetett. 1609-ben Szécsény és a környék falvai lakatlanná váltak, a hegyek közt megbúvó Sipek azonban megmenekült. 1626-tól a vármegye déli részén egyre többet portyázott a török, 1647-re a falvak nagy részét sikerült behódoltatniuk, innentől a kettős adózás ismét sújtotta Sipeket. Erre az időre a Balás család itt élő tagjai, Gergely, György és Lukács más armalista nemesek. Rajtuk kívül itt élhetett az 1634-ben nemesi rangot kapott Balás Máté és testvérei is, ők azonban a törökök elől menekülhettek Heves vármegyébe, és nemességüket már ott hirdették ki. A nehéz idők következtében Sipek lakossága ismét csökkent, 1661-ben már csak másfél adóköteles portáról esik említés. 1674-ben a váci egyházmegye összeírásakor még említik a lakókat, de Sipek nem sokkal ezután elnéptelenedett. 1682-ben az Ibrahim budai pasa vezette hadak Thököly Imre és I. Apafi Mihály seregeivel egyesülve elfoglalták Fülek várát, a vármegye elpusztult, a lakosság menekült. Sipek lakosai feltehetőleg Rimócra vagy Hont vármegyébe költöztek. Itt szintén létezett Sipek nevű település (ma Sipice). 1683-ban Sobieski lengyel király seregei a császári seregekkel együtt visszafoglalják Szécsényt, Sipek ekkor lakatlan. A törökök egyre inkább visszaszorultak. A császári hadakat a vármegye nemesei is segítették, köztük a Balás család is. 1688-ban megindult az újratelepülés, de az 1689-es adóösszeíráskor még nem vetnek ki adót Sipekre, feltehetőleg lakatlanul állt. Valamikor 1690 és 1698 közt települt újra, szinte kizárólag a Balás család tagjaival. Ez alatt a pár év leforgása alatt a család és vele a település gazdaságilag megerősödött – 1692-ben 42 dica, 1697-re már 80 és fél dica adót fizetett a falu. Még mindig a Nyáry és Forgács családok birtokában volt, de a Nyáry-részt teljesen, a Forgács-részt nagy részben a Balások művelték zálogban. A fő jövedelemforrás az állattenyésztés volt. 1728-ban a zsellércsaládok közt már Domány Pál háza népét is említik; a Domán család neve már az 1546-os török adóösszeírásban is szerepelt, ők a település másik legrégebbi lakói. A Rákóczi-szabadságharc idején a vármegye Rákóczihoz csatlakozott. A hadjáratokat alaposan megsínylette a környék, a kuruc harcok végén leégett a falu és az 1686-ban a tornyistyai dűlőben épült első temploma is. Csak 1745-ben épült új templom a faluban, addig a rimóci római katolikus plébániához tartozott. Az esztergomi érsekség 1731-es összeírása szerint 186 lakója volt Sipeknek, 1755-ben pedig már 240. 1726-ban a Nyáry–Haller örökösöktől gróf Grassalkovich Antal vásárolta meg a falu felét, majd az 1635-ben nemesi címet szerzett Balásoknak birtokcserével adta át. 1848-ban már 727 lakója volt a falunak, s hamarosan Pulszky Ferenc tulajdonába került a Forgách birtok. 1871-ben kialakították a varsányi körjegyzőséget, ahová Sipek is tartozott Varsány, Rimóc, Nagylóc és Hollókő mellett. Az 1900-as évek elején dr. Gross Jenő megvásárolta a Pulszky-uradalmat, a Balás földekből 700 k.h. a hatvani Deutsch család birtokába, a falu központjában álló kúriával együtt 550 k.h. pedig a branyitskai Nagy család birtokába került. Forrás: Balás Kristóf: A sipeki Balás család (Adalékokkal Nógrádsipek és Cserhátszentiván helytörténetéhez) (kézirat, 2005.) Módosítás: (2011. május 19. csütörtök, 10:38) Látnivalók NógrádsipekenHősi emlékmű
A falu központjában, a templom alatt helyezkedik el a 2001-ben Király János által helyi kőből készített emlékmű, mely építésében a falubeliek is közre játszottak. Az I. és a II. világháborúban elhunyt sipeki lakosok emlékére lett állíttatva. Az első világháborúban 19 sipeki, míg a másodikban 32 lakos veszítette életét. Az emlékmű további érdekessége, hogy annyi macskakő ékesíti az emlékművet előről, mint amennyi név szerepel a listákon. Megépítése óta minden év Pünkösd vasárnapján megemlékezéseket tartanak az emlékműnél, koszorúzással és rövid műsorral egybekötve.
A Megbékélés keresztje A keresztet, kopjafákat és a haranglábat Kanyó Balázs, míg a helyi kőből készült oltárt Király János készítette a helyiek közreműködésével. A búcsúhely a Tornyistya-tetőn található, mely a Szécsényi útról közelíthető meg. A búcsúhelyet 2008. augusztus 31-jén áldotta meg Dr. Beer Miklós a Váci egyházmegye megyéspüspöke. A falu legelső temploma 1686-ban ezen a helyen épült, ami a Rákóczi-szabadságharc idején, a kuruc harcok végén leégett, és ez után építették meg a jelenleg is használat alatt álló templomot. A tereprendezések során megtalálták a templom alapzatát és kiderült, hogy egykoron ez a terület a faluban temetkezési helyként is szolgált.
Pusztavár/ Sztrahora vára
1271-ben építtette Sztrahora-várát a Kacsics nemzetségbe tartozó Péter fia Mihály, viszont egy 1327-es okirat szerint már 50 éve nem lakták tulajdonosai. Egyes oklevelekben Ztrahura, magyarul Öreg erdő néven szerepelt az egykori vár. Jelenleg a várromból sok nem maradt fenn, de nem túl régi ásatások során az egykori várfal és a vár egyes kútjainak a helyi kőből kirakott fala felszínre került. Ezekből adódóan a Pusztavárnak nemcsak, mint természeti, de mind kultúrtörténeti jelentősége is nagy. Továbbá a monda szerint ebből a várból hordták át, a Hollókőt felépítő köveket a hollók.
Tájjellegű lakóházak
A településen két palóc háztípus található meg, az egyik az ún. nyeregtetős palócház, míg a másik a palóc konytos lakóház. A falu legöregebb háza 1910-ben épült, mely jelenleg is felújítás alatt áll, és a tervek szerint faluház lesz majd belőle. A házak szerencsére felújítás alatt állnak, és nagy becsben tartják őket.
Pincesor
A pincesor épületeinek többségét 1950 körül kezdték el építeni a helyi lakosok. Így ezek megjelenése híven tükrözi a különböző korok építészeti stílusát, esetleg az emberek anyagi hátterét. Jelenleg is használják többségüket a helyi gazdák. A bor készítése csak kis gazdaságban folyik, de fontos tevékenység a faluban. Szinte minden családnak van pincéje és szőlője. Ezek mellett ez évben találtak további, régen épült, kővel kirakott pincéket a falubeliek. Ezért sorolható a falu kultúrtörténeti emlékei közé. Továbbá az utóbbi két-három évben már jellemző volt a nyílt pincenapok megtartása, mely során megismerhetik a borászat „művészetét” és gyümölcsét az emberek.
Iskola
A falu első iskolája 1745-ben épült, a római katolikus templommal egy időben. A templom sekrestyével ellentétes oldalán helyezkedett el, csupán pár pad fért el benne. Az iskola kicsi voltja miatt 1898-ban az esztergomi hercegprímás Vaszary Kolos, Pulszky Ágoston és Balás Antal helyi birtokos adományaiból új iskolát építettek, majd 1960-ban egy négy tantermes iskolát. Jelenleg négy nagy tanterem, 2 tanári szoba és egy számítástechnikai terem alkotja az iskolát, melyet 2005-ben újítottak fel, és 2007. szeptember. 1-től egyházi iskola.
Balás- kúriák
A falu középpontjában található mindkét kúria, melyek neobarokk stílusban épültek, építtetőtik a Sipeki- Balás család tagjai voltak. Míg a templom alatt található Balás-kúria tornáca 8 boltíves, addig a másik kúria, legutolsó tulajdonosa (Nagy Sándor) után elnevezett Nagy-kúria 9 boltíves. Mindkét épület műemlék és helyi védelem alatt áll. A templom alatti kúriánál 2008. őszén fejeződtek be a több éve folyamatosan tartó felújítási munkálatok, melyeknek köszönhetően kívül-belül megújult az épület, jelenleg művelődési házként működik és két iskolai tanterem is található benne.
Római katolikus templom
A falu első temploma 1686-ban leégett, a római katolikus templomot pedig csak 1745-ben építették meg, majd 1917-ben teljesen átépítették és kibővítették. A templom barokk stílusban épült, közel 150 fős, hajóból és sekrestyéből áll, a homlokzat előtti gúlasisakos toronnyal, kapuja felett befalazott angyalfejekkel rendelkezik.
Polgármesteri Hivatal
Az épületet a Balás- kúriákkal egy időben, az 1750-es évek környékén kezdték el építeni. Mind a három épületnek ugyan azon személy volt a tervezője, ezt a tényt bizonyítja az „L” alakú alaprajz. Míg a két kúriánál megmaradt az eredeti állapot, addig ennél az épületnél eltűnt a boltozat, ugyanis a 20. század elején Balás Barna emeletet építtetett rá.
Jelenleg a Nógrádsipeki Polgármesteri Hivatal mellett, az orvosi rendelőként üzemel az egykori lakóház.
Az oldalt összállította: Szita Renáta Népviselet
A faluban manapság is hordják a helyi lakosok az itt kialakult és jellemző palóc népviseletet különböző egyházi- és a falusi ünnepségek során.
„A meglévő szokások közül a lakodalom emelkedik ki, amely látványával mindig jeles esemény a faluban. Gyönyörű az "újmenyecske" viselet, melynek fejdísze a nagyfékető (nagy főkötő). A felsőtest viselete az ingváll, a kötött, hímzett, csipkével ellátott lajbi, melyre rozmaringot vagy muskátlit tűznek, hogy még szebb legyen. Az alsótest viselete a sok szoknya, mely elé hímzett szakácskát (kötényt) hordanak, melynek alján színes sújtás van és ezen "ördöglakat", mely ezüstösen csillogó levél alakú lapocskák sokasága. Lábukon fehér harisnyát és lagos (lakkos) keményszárú csizmát viselnek. A lányok fejdísz helyett szalagot, kötény helyett kecelét viselnek. Az asszonyok fejükre főkötőt tesznek. A férfiak felső testükön bő ujjú inget hordanak, mely hímzéssel díszített, hozzá pedig sokgombos fekete mellényt. Alsótestükre csizmanadrágot húznak, előre szakácskát kötnek, lábukon magas szárú bőrcsizmát viselnek.
A fiatalok és az idősek viselete csak annyiban tér el, hogy az idősekének díszítése színében és formájában egyszerűbb.
A folklór műfajok közül a faluban a mesekincs a leggazdagabb. Szeretnek együtt dalolni és különféle népi játékokat előadni.A Pünkösdkor megrendezésre kerülő Falunap alkalmával választanak pünkösdi királyt és királynét, akik egy évig viselik ezt a címet. Saját hagyományőrző csoportja van a településnek. Különféle rendezvényeken és versenyeken szép eredményeket érnek el megyeszerte.”
Földtani értékekA falu és környékének alapkőzetét andezit, homok, homokkő, agyagmárga és agyagos vályog teszi ki. Ezek felszínre bukkanása figyelhető meg a falu közigazgatási területén belül számos helyen.
Így pl. a falut övezve több helyen homokfalak láthatóak, melyek kiterjedése és magassága változó. (Szerencsésebb esetben a friss homokfelszínekben gyurgyalagok (Merops apiaster) fészkelnek.) Továbbá a falut övező erdőkben főleg andezit felszínre bukkanásokat találhatunk, melyeken tökéletesen megfigyelhetőek a törésvonalak, törések, és számos sziklalakó faj, mint egyes páfrányok és lágyszárúak.
Víztani értékekForrások A Dévai tipológia szerint a területen főleg limnokrén források találhatók. Ezek olyan mederszerű források, melyek alulról vagy oldalról telnek meg vízzel. Medrükben szerves törmelék halmozódik fel, közepes vízhozamúak, és főként vulkanikus alapkőzetű területeken fordulnak elő. Ezek közé sorolható pl. a Disznó- völgyi forrás és a Büdös-kút.
A területen található ezeken kívül számos foglalt és nem foglalt forrás, melyek általában vagy egy árokban, vagy hegylábnál vagy pedig egy völgy alján találhatók, ezen források típusa rheokrén. Ezek közé tartozik a Szinai-kút, a Dobos-kút, a Majori-kút, a Nagy-hídi forrás, a Mélypataki-forrás és a Kő-kút. A források egy része viszonylag állandó hozamú, de akadnak köztük nagy ingású, időszakosan kiszáradó források is. Fontos élőhely védelmi szempontból a Dobos-kút, ugyanis szaporodó helyként szolgál a foltos szalamandra (Salamandra salamandra) fajnak.
Mesterséges kistavak Jelenleg a területen öt mesterséges kistó található.
A legtöbb kistavat az egykori kenderáztató tavak helyén hozták létre, melyek az évtizedek során folyamatosan betemetődtek, feltöltődtek. A négy tóból három mezőgazdasági területen található, itatóként hasznosítják őket. A tavak átlagos mélysége nem haladja meg a fél métert, hosszanti és keresztmetszeti kiterjedésük pedig a 10 m-t. A Nagy-hídi tó időszakosan kiszárad a nyári nagy melegek miatt, ezzel szemben a másik négy tónak csupán a kiterjedése csökken a szárazság következtében. Fontos természeti értékeket képviselnek, ugyanis szaporodó helyként szolgálnak egyes kétéltű fajoknak - mint az erdei béka (Rana dalmatina), leveli béka (Litoria caerulea), ásóbéka (Pelobates fuscus), barna varangy (Bufo bufo) és egyes gőte (Triturus spp.) fajoknak - továbbá élőhelyet biztosít bizonyos szitakötő (Odonata spp.) fajoknak is. Növénytani szempontból két tónak (Csina-pataki tó 1 és a Büdös-kúti tó) van nagy jelentősége, hiszen ezek csillárkamoszat fajoknak (Chara spp.) adnak otthont. Igen nagy jelentőségűek, hiszem a két Sipeki észlelésen kívül a megyében csupán 2 helyen figyelhetők meg a fajok.
Természetes kistavak Nógrádsipek és Rimóc igazgatási határán belül számos természetes kistó található. Ebből a vizsgált öt tavat ún. hepe tavaknak hívják a helyiek, ugyanis lokális depresszióban találhatóak. Ezek kivétel nélkül erdőben helyezkednek el, főleg gyertyános-cseres tölgyes társulásokban.
Átlagosan 0,4-0,6 m mélyek, kiterjedésükben pedig nagyon változóak. Egyesek tározott víztérfogata 52 m3, míg akad köztük 18 m3-es is. Természetvédelmi szempontból fontos tavak, mivel tájértékűek a térségben és élőhely biztosítás szempontjából is jelentősek. Szaporodó- és élőhelyet biztosítanak számos békafajnak (erdei- (Rana dalmatina), barna varangy (Bufo bufo) ), gőte fajnak (pettyes gőte (Triturus vulgaris)), továbbá észleltem már itt szitakötő (Odonata spp.) és acsa (Aeshna spp.) fajokat is. Szerencsére az öt tóból, csak egy tó fennmaradását veszélytetik erőteljesen antropogén hatások. Ennek a nyomait már meg lehet figyelni a vízfelületen és környékén. Bolygatást tűrő növények találhatók a partján, és erdészeti gépekből visszamaradó olajfoltok a vízfelületen… Patakok A területen két patak található. Az egyik a Csina-patak, míg a másik a Rimóc-Sipek-patak. A Csina-patak medrének nagyobb része sajnos az elmúlt időszakban kiszáradt. A Rimóc-Sipek-patak a Keresztes-hegy partjánál ered, a faluban csatlakozik hozzá a Körtvélyesi-patak és másik három kisebb patak. Vízrendszer tekintetében a Doroszlói- ill. a Szentlélek-patakhoz tartozik, amely utóbbi az Ipolyba torkollik.
A vízfolyás a falun belül ember által kimélyített mederben folyik. Kis vízfolyás, de nagyobb esőzésekkor a patak 5-6 m-es medre teljesen megtelik, sőt néha ki is önt. Ez a falu felett elterülő legyezőszerű vízgyűjtőnek köszönhető, ahonnan rövid idő alatt érkeznek a faluba az árhullámok. Az elmúlt 15 évben három jelentősebb árhullám vonult le: 1999.július.13-án, 2005.július.11-én és 2006. július.2-án.< A patak területén megfigyelhető a kisasszony-szitakötő (Calopteryx virgo), amely faj nagy oxigénigényű, gyors folyású patakokban, folyókban él, jól jelzi a vizek kedvező ökológiai állapotát. Továbbá található vidrára (Lutra lutra) utaló nyomok is. A Rimóc-sipeki-patak sipeki részén csak kövi csíkot (Barbatula barbatula) ismernek a szakemberek, melynek nagy egyedszámú állománya él a patak falu fölötti, illetve faluban folyó szakaszán is. A patak alsóbb folyásán (a Darázsdói-patakkal együtt) további halfajok is előkerültek: vágócsík (Cobitis elongatoides), fenékjáró küllő (Gobio gobio), szivárványos ökle (Rhodeus sericeus). Valamennyi felsorolt halfaj védett. (Sevcsik A. és Harmos K. szóbeli közlése) A patak felső folyásán a foltos szalamandra (Salamandra salamandra) jelentős szaporodó helyei vannak, illetve a barna varangy (Bufo bufo) és az erdei béka (Rana dalmatina) is használja peterakásra. A kövi csík (Barbatula barbatula) fajnál figyelték itt meg a szakemberek, hogy bizonyos időszakonként vándorol a falu feletti és alatti részen. Ezért is okoznak nagy gondot a patakon található mesterséges műtárgyak. A természetvédelmi szakemberek már tettek lépéseket ezen gondok kiküszöbölésére. (Szita R., Nógrádsipek víztani értékei, 2008, p. 9-12.) Növénytani- és állattani értékekNapjainkban folyó folyamatos kutatásoknak köszönhetően egyre több új fajt írtak le a faluban és környékén melyek közül számos a magyarországi törvények szerint védettség alatt áll.
A legtöbb állattörzsből vannak a környéken képviselők, pl. a víztani értékeknél már említett kétéltű-, hüllő- és halfajok, ezeken kívül a félszáraz gyepekben, erdőkben és vízfelület közelében táplálkozó vagy élő madárfajok, mint pl. az egerésző ölyv (Buteo buteo), a búbos banka (Upupa epops), karvaly (Accipiter nisus), vadgerle (Streptopelia turtur), kékgalamb (Columba oenas), nyaktekercs (Jynx torquilla), stb… Ugyanúgy, mint a madárfajoknál az ízeltlábúaknál is megfigyelhető az élőhelyek diverzitásának köszönhető fajdiverzitás is. Így pl. megtalálható a faluban és környékén a európai fecskefarkú-pillangó (Papilio machaon), imádkozó sáska (Mantis religiosa), tükrös díszbogár (Capnodis tenebrionis), kis szarvasbogár (Dorcus parallelipipedus), nagy szarvasbogár (Lucanus cervus), magyar darázscincér (Chlorophorus hungaricus), csipkésszárnyú farkasalmalepke (Zerynthia polyxena), stb… A faluban megtalálható növényfajok közül a legtöbb védett fajt főként a félszáraz gyepekből írták le, ilyen pl. a fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp. nigricans), árlevelű len (Linum tenuifolium), nyúlánk sárma (Ornithogalum pyramidale), bíboros kosbor (Orchis purpurea), bársonyos kakukkszegfű (Lychnis coronaria), hegyi árvalányhaj (Stipa pennata), stb… Ezeken kívül ez évben találták meg a falu környékén a szent-lászló tárnicsát (Gentiana cruciata), a borzas lent (Linum hirsitum).
Módosítás: (2011. augusztus 23. kedd, 08:34) |
Akadálymentes változat
