„Gyere és lásd!” (Jn 1,45-46)

Dr. Beer Miklós Püspök Atya felhívását olvasva már a nyári szünet alatt megfogalmazódott a gondolat, hogy a zarándoklatra vállalkozókkal csatlakozunk a meghirdetett eseményhez.

Felvetődött a kérdés, hogy miért is érdemes zarándokolni. Utólag értjük meg, amit eddig nem vettünk észre, mert annyira lekötött bennünket ez a világ. Nem mindig vesszük észre, hogy fölszállunk egy mókuskerékre.

Amikor elindulunk a zarándoklatra, akkor is cipeljük magunkkal a gondjainkat, bajainkat. És ahogy haladunk előre lelki terheinktől megszabadulunk, és lehetőségünk van rendezetlen dolgainkat átgondolni.

38 diák, pedagógus, szülő vállalkozott arra, hogy 2011. szeptember 17-én elzarándokoljon Szentkútra. Márkháza településen csatlakoztunk a többiekhez. Az 5 km-es távolságot az 1. osztályos Balla Istvántól a 8. osztályos Szita Benjáminig mindenki könnyen megtette.

Lélekemelő volt az a pillanat, amikor a kis csoport ócsai, szécsényi zarándokokkal együtt énekszóval bevonult a Bazilikába.

A köszöntés szavai és az Úrangyala imádság elhangzása után ebédre a ferences atyák vendégei voltunk számos zarándokkal együtt.

A püspöki szentmisére nagyon sok hívő gyűlt össze. A szentkúti fák alatt csodálatos perceket élhettünk át. A Püspök Atya beszéde rádöbbentett arra, hogy boldogságunk a jó kapcsolatainkból fakad. Tudjunk jóban lenni az Istennel, bennünket körülvevő szeretteinkkel, és önmagunkkal is. Vigyázzunk a ránk bízott kincsre : a gyermekekre.

A mise végén a Te Deum a gyermekekért szólt. Az oltár elé szólították a jelenlévő katolikus iskolák gyermekeit. Jó volt látni a sokadalmat.

Hála ezért a felemelő élményért a jó Istennek, a Püspök Atyának, a szervezőknek.