Címlap Látnivalók

Természeti értékeink

A Keleti-Cserhát vulkanikus hegyei egykor a Mátrához tartoztak. A Zagyva árok lesüllyedésével a Cserhát különvált a Mátrától, és vulkáni képződményeinek lepusztulása gyorsabban történt, mint a Mátrában.

Thumbnail image

Bak-kő
Fotó: Bocsor Ildikó

A földtörténeti miocén korszakban három vulkáni fázis zajlott le, négy sasbérc csoport alakult ki a környéken: a Tepke vonulata, a Bézma egység, a Cserhátszentiváni-egység és a Dobogó-egység. A több millió évvel ezelőtti vulkáni törmelékszórás maradványai a Bézmán jól megfigyelhetők. A Bézma keleti, felső harmadában található oszlop alakú, függőkő formájú andezittömb-vonulatok őrzik a vulkáni szórás emlékét. Ilyenek a Hármas-forrás feletti kövek, illetve a falu feletti oldalban található Bak-kő.

Thumbnail image

A vulkáni szórás nyomai a Bézmán
Fotó: Bocsor Ildikó

A hegyek alsóbb régiójában középső miocén eredetű lajtamészkő, homok, agyag található. Ezeket a kőzeteket szeli át észak-északnyugati irányból a Zsunyi patak, észak-nyugati irányból a Cserkúti-patak.

Az éves csapadékmennyiségből adódóan a patakok vízhozama igen szeszélyes. A felszíni vízfolyások javát a domborzati viszonyoknak megfelelően a Szuha-patak fogadja be.

Thumbnail image

A Szuha-patak völgye
Fotó: Bocsor Ildikó

Cserhátszentiván környékén nagyon sok forrás található. Említést érdemel a Pelecke (342 m) andezitjének peremtörésénél a patak mellett feltörő langyos vizű forrás, valamint a 18 C°-os, vastartalmú Hármas-forrás vize. Kisebb vízhozamú forrás az Alsómalom-tanya melleti forrás, valamint a Cserkút-puszta melleti forrás, amely az Egres-patak közvetlen közelében hozza felszínre vizét.

Thumbnail image

Cserkút-puszta melletti forrás
Fotó: Bocsor Ildikó

Thumbnail image

Hármas-forrás
Fotó: Bocsor Ildikó

Thumbnail image

Nagyvirágú ibolya
Fotó: Kovács Zsolt

A Cserhát legjellemzőbb erdőtípusa a cseres-tölgyes, erre utal a tájegység neve is. Állományait alkotó fafajok a cser- és kocsánytalan tölgy, a mezei juhar, a tatárjuhar, a mezei szil, a kislevelű hárs, a barkócaberkenye. Gazdag cserjeszintjén megtalálható a varjútövis benge, a csíkos- és bibircses kecskerágó, a cseregalagonya, a kökény és a fagyal. Gyepszintjét gyakran füvek és sások uralják, így a ligeti perje, a felemáslevelű csenkesz, az erdei ebír, a sulymos sás, a hegyi sás, a

 

 

sárgás sás. Gyakori a bársonyos tüdőfű, a sárga gyűszűvirág, a nagyvirágú ibolya, a kutyatej és a fénytelen galaj. Olyan védett növényfajok jellemzőek itt, mint a bugás hagyma, a méregölő sisakvirág és a macskahere. További védett növények a melegkori maradványnak tartott Waldstein-pimpó, a pilisi bükköny, a piros és fehér madársisak, a kislevelű nőszőfű, a tarka nőszirom, a pannon madárbirs és a különös szépségű nagyezerjófű.

Thumbnail image

Waldstein-pimpó
Fotó: Kovács Zsolt

A Keleti-Cserhát állatvilága hiányosan ismert, a kutatások nagy része a gerinces faunára terjed ki. A gerinctelen állatok köréből elsősorban a nagyobb testű, jól megfigyelhető fajokról vannak információk.

Ilyenek a mediterrán vidékekre jellemző mannakabóca, az óriás énekeskabóca, az aranyos bábrabló, a futrinka,a szarvasbogár, a cincér. Gyakori a kis apollólepke, a kis színjátszólepke, a kardoslepke, a nagy rókalepke, a nagy fehérsávos lepke. Ritkán ugyan, de találkozhatunk a nagy pávaszemes szövő zöld színű hernyójával is, amely Európa legnagyobb lepkéje, éjjeli röpte során könnyen denevérnek is nézhetjük.

Thumbnail image

Óriás énekeskabóca
Fotó: Ispán Dániel

 

Thumbnail image

Nagy pávaszem
Fotó: Harmos Krisztián

A Zsunyi- és Cserkúti-patak völgyében gyakori az erdei béka, a barna varangy, a gyepi béka. Eső után foltos szalamandra is kerülhet a szemünk elé. Az erdei sikló a ritkás tölgyesek szórványos lakója. Igen jelentős állományban él a környéken a pannongyík, melynek hazánkban élő alfaja a Kárpát-medencében bennszülött, ezért rendkívüli természeti értéket képvisel.

Az erdőkben fészkelő ragadozó madarak közül az idősebb tölgyesek háborítatlan részein évről-évre fészkel egy fokozottan védett békászó sas pár. Egy mesterségesen kihelyezett fészekben költött a Keleti-Cserhát első, szintén védett kerecsensólyom párja. Ezt a nagyméretű sólymot tartják a magyar mondavilág turulmadarának. Gyakori az erdőkben a darázsölyv, a héja, a karvaly és az egerészölyv. Az utóbbi években rendszeresen átnyaral vidékünkön néhány fekete gólya.

Thumbnail image

Darázsölyv
Fotó: Harmos Krisztián

Kóborlóként a parlagi- és a szirti sas is megjelenik a területen. Jellegzetes erdei bagolyfaj a macskabagoly, hasonló odvakat igényel a kék galamb, amely a Zsunyi- és a Cserkúti-völgyben egyaránt költ. Előfordul a fekete harkály, a fakopáncs, a zöld küllő, a nyaktekercs és a pirregő lappantyú.

Az énekesmadarak közül előfordul a holló, az ökörszem, a sisegő füzike, az örvös légykapó, a csuszka, a feketerigó, a cinege, az erdei pinty, az őszapó, a rövidkarmú fakúsz. A Zsunyi-patak völgyében sárgafejű királyka, és fenyvescinege költ.

Az erdei emlősök jellegzetes képviselői az erdei cickány, a sün, a denevér, a pele, az erdei pocok, az erdei egér, de gyakran találkozhatunk mókussal is. Rájuk és a madarakra vadásznak a nyest és a nyuszt, előfordul a borz is.

A környék jellemző nagyvadjai a gímszarvas, az őz, a vaddisznó és a muflon.

Thumbnail image

Fotó: Bocsor Ildikó

 

Felhasznált irodalom:

Harmos Krisztián-Stadler Árpád-ifj. Stadler Árpád: Két falu a Szuha mentén

 

 

 
Sajtóközlemény
Hirdetés
Hirdetés
Étlap
Hirdetés
Hirdetés
Szavazások
Mit látna szívesen a honlapon?
 
Keresés